Boszorkányujjak Halloween-re 2x

Október 31-én mentünk drága párom (továbbiakban Zsolti) nagynénjéékhez (továbbiakban Csanszi), November 1-én pedig anyuékhoz. Mind a két helyre akartam valami Halloween-es sütit vinni, és ezeket a bosziujjakat már régóta kinéztem magamnak, és epedve vártam, hogy alkalom legyen rá, hogy megcsináljam! :) Hát lett, rögtön kettő is! :)

Kicsit megosztott lett a fogadtatás, volt, aki nem is evett belőle, annyira zavarta a külső... Pedig nagyon finom a tésztája, omlós, diós sütik lettek.

Boszorkányujjak

Hozzávalók a lenti képen szereplő mennyiséghez (kb. 35-40 db)

• 20 dkg margarin
• 25 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 20 dkg darált dió
• 1 tojás + 2 tojássárgája
• 10 dkg mandula
• piros ételfesték

A margarint, a lisztet, a darált diót, a tojást és a cukrot eldolgozzuk. Ha szobahőmérsékletű a margarin, akkor elég hamar megy, gyorsan összeáll, nem kell sokáig gyúrni.

A mandulákat megpucoljuk (ha pár perce forró vízbe dobjuk őket, akkor könnyen ki lehet őket ugrasztani a kabátjukból), majd egy tálkában megfestjük őket. Elég hozzá pár csepp (én Szilasi aromákat és színezőket használok), úgyhogy aki ódzkodik az ételfestéktől, annak sem kell aggódnia, tényleg nagyon kevés befogja. Kb. 3-4 percig rázogatjuk a körmöcskéket a festékkel.

Ha esetleg a tésztánk túl lágy lenne, tegyük felhasználásig hűtőbe.

Lecsípünk a tésztából, majd hosszúkás hengert formázunk belőle, és két helyen jobban elvékonyítjuk (az lesz az ujjpercek közötti rész).

Én szilikonlapot használok, ennek hiányában kivajazzuk a tepsit, szépen egymás mellé rendezgetjük az ujjakat (kicsit nőni fognak, úgyhogy maradjon köztük hely). Megkenjük őket a tojássárgájával, és a végébe nyomunk egy mandulát, hegyes felével kifelé.

Mehetnek a sütőbe, 200 fokon sütjük őket szép aranybarnára. Időt nem néztem, de nagyjából 10-15 perc alatt készen vannak.

Utána mehet az ijesztegetés! :)



Jó étvágyat! :)

Gasztroajándékok karácsonyra

Már csak 17 nap van Karácsonyig!

Volt már, hogy gasztroajándékot adtam a számomra kedves emberkéknek, de aztán következő évben nem volt rá időm, mert sok hétvégén dolgoztam, utána pedig terhes voltam karácsonykor, és már eléggé a végén jártam, szóval csak a kötelező mennyiséget tudtam a konyhában tölteni. Úgyhogy idén minden féle képpen készítek egy-két ínyencséget!

3 oldalról keresgéltem, a legtöbbet Szépségtár oldalán találtam, Ő igazi gasztroajándék specialista, ahogy így nézegettem a bejegyzéseket! :) A másik kettő pedig Cukroskata és Piszke :)

A következők fognak készülni:

• Karácsonyi tejberizs
• Színes kandispálcák
• Brownie-mix
• Ételízesítő
• Diós vaj
• Cantuccini
• Fokhagymakrém

Remélem meg tudom csinálni az összeset. Szerencsére olyanokat választottam ki, melyeknek nem kell több hét, hogy elkészüljön. Talán a legtöbb idő a kandispálcához kell, főleg azért, mert több színt szeretnék csinálni, mivel még kb. 1 éve annyi ételszínezéket halmoztam fel, hogy csak na, úgyhogy igyekszem elhasználni őket! :)

Bonbonozási kezdemények

Igen, lassan kezdem! De ahogy mondani szokták, a jó munkához idő kell... Ez alapján ezek a bonbonok maguk lesznek a megtestesült csokiálmok! :) Reméljük...

Igazából arról van szó, hogy még márciusban vettem 3 bonbon formát, de azóta valahogy nem jutottam oda, hogy meg is töltsem őket. Sajnos :( Vettem bonbonos könyvet, naponta tanulmányozom a két kedvenc bonbonos blogomat, az egyik Praliné Paradicsom és a másik pedig Bonbon mánia. Nagyon fantasztikus kis csodák van ott, rengeteg időt lehet ott eltölteni!! :)
De most már tényleg nagyon közel állok hozzá, hogy el is készítsek néhányat!!

Ez lett a kezdő csomagom, és aztán nekiláttam megcsinálni a legfontosabb hozzávalókat, mint

• nugát
• mogyorókrokant
• diókrokant
• grillázs
• karamellkrém
• kókuszkrém

Sajnos a grillázs és a kókuszkrém lemaradt, mert azokat később csináltam, és már nem volt kedvem lefotózni...

           
3 kis csomag nugátom lett, és igyekeztem nem elmajszolni belőle többet... Jaj, de nehéz volt!! :)
Most már csak annyi kell, hogy vegyek még sok-sok csokit a csokiburokhoz, és aztán már semmi sem tart vissza.
Rengeteg ötlet van a fejemben, amiknek nagy részét inkább leírtam, mert ismerve a saját memóriámat, hát hogy is mondjam..., na mindegy, jobb, hogy le van írva! :)

Szerencsére Milánkámnak vannak olyan időszakai, amikor akár 1,5-2 órát is alszik, az nekem tökéletesen megfelel a bonbonolásra! :)

Hamarosan remélem 1-2 kész bonbonnal jelentkezem!

Baba után is nőként élni

Elég sokat voltam távol, de ott folytatom, ahol megígértem. Azt viszont nem ígérem, hogy nagyon rendszeres leszek, de igyekszem! :)

Egyszer olvastam egy idézetet, hogy egy nő azért születik, hogy anya legyen. Az egyetértés aránya 90-10%. 90% hevesen helyesel, 10% hevesen tiltakozik. Ezt mindenki maga dönti el!
Az viszont biztos, hogy akár babával, akár nélküle, nők vagyunk, és nőként kell élnünk. Sokan ezt elfelejtik, mikor megérkezik a kis zsarnok, aki egyetlen hanggal felhívja magára a figyelmet, egyetlen könnycseppel fájdalmat okoz szüleinek, egyetlen mosollyal elfeledtet minden rosszat, és ... szóval elég könnyen manipulál minket, okos felnőtteket.  Szóval ezt elfelejtik, és egy szerepet tartanak csak szem előtt, az anyaságot. Ami persze fontos, és a picinek 100%-ban egy teljes anyukára van szüksége, de a férjünk, párunk, gyermekünk apja, pasink (lényegtelen a megnevezés) is igényt tartana ránk. Mert hát rém megértő a kedves, de azért férfiből van.

Egy nő a szülés után a legkevésbé se gondol a sexre. Viszont szívünk választottja nem szült... :) Én már a terhesség előtt kérdezgettem, hogy mennyi idő után lehet ismét akcióba lépni, és a legtöbb válasz a 6 hét volt. Bár akadtak olyan válaszok is, hogy igaz, hogy letelt a 6 hét, de anya is, apa is olyan fáradt volt, hogy ha volt egy óra, vagy pár perc szabad idejük, inkább aludtak, mint sexeltek. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy megrémültem. Pánikba estem, hogy én ezt nem akarom, hogy ez így nem lesz jó, hogy ezért van ennyi válás a baba születése után, stb. Persze az én kedvesemet megértő fából faragták, de nem CSAK fából! :)

Aztán szerencsére, vagy sajnos, kicsit elszaladt velünk a ló, és a 6 hetes kontrollon már feltettem a kérdést: 2 hetes terhesség már látszana az ultrahangon?? Doktornő: Ejnye fiatalok, nem bírtak magukkal?! :) Hála Istennek, Milánkát nem örvendeztetjük meg 10 hónaposan egy kistesóval!

Visszatérve az általánosságra, elég sokat olvastam arról, hogy ilyenkor mit éreznek a nők. Igen, olvastam róla, mert én ezeket nem éreztem. A teljesség igénye nélkül:

     -  0 önbizalom, a megmaradt kilók miatti szégyen
     -  félelem a fájdalomtól
     -  érzékeny gáttáj
     -  kimerültség
     -  csökkent, vagy eltűnt szexuális vágy

Nem akarok felcsapni alkalmi szexuálpszichológusnak (ezt egybe írják? olyan hosszú...), de az biztos, hogy az a férfi, aki 9 hónapig a széltől is óvott minket, figyelt minden rezdülésünkre, fogta a kezünket, ha kértük, csokit hozott éjjel, mert azt kívántunk (na persze :)), és a legfontosabb, hogy akinek a gyermekünket köszönhetjük, az megérdemli a figyelmet és a törődést utána is. :)

Információk tengerében...

Mikor az ember lánya abba a szerencsés helyzetbe kerül, hogy szíve alatt hordhatja gyermekét, akkor két dolgot kell tennie, még pocakosan:

1. felkészülni az érkező kisbaba fogadására
2. mosolyogva bólogatni a rengeteg tanácsra, az "amikor én terhes voltam..." kezdetű történetekre, nem beszélve a "az semmi, amikor én szültem..." storykról! :)

A 2-es pont folytatódik azután is, hogy a pocaklakó elhagyta 9 hónapos albérletét.
Ja, és mellékesen megyjegyzem, hogy az 1-es pont a könnyebb feladat!

Amikor egy anyuka, nagymama, leendő anyuka, bármilyen nőnemű lény meglátta a pocakom, kényszert érzett, hogy elmesélje az ő terhességét, szülését, és részletesen az azóta eltelet hónapokat. Persze ez duplázva, triplázva, ha több csemetével lett megáldva. :)
Nem azt mondom, hogy mindenki felesleges butaságokat mondott, sok hasznos információt kaptam ezalatt a 9 hónap alatt, és azóta is, de néha kicsit sok volt, hogy mindenki csak a terhességről, a megszületendő babámról akart beszélni. "Dehát terhes vagy..." Igen, de attól még jártam dolgozni, néztem filmeket, hallgattam zenét, olvastam könyveket, nem zártam ki a külvilágot.

Most már változott a helyzet. Minden gondolatom körülötte forog, és állandóan róla beszélnék. Dicsekszem, hogy már pár hetesen tartotta a fejét, hogy milyen édesen mosolyog, közösségi oldalakra életembe nem töltöttem fel annyi képet, mint az elmúlt 2 hónapban. Nem tudom, idegesítek-e másokat, de nem is érdekel... :)

A szülés utáni férfi-nő kapcsolatról később! :)

Sztár-fotók készültek

2011. február 17.
Már pocakosan biztos voltam benne, hogy szeretnék sok-sok szép képet csináltatni majd a pici babánkról. Pár hetes korában is, hiszen teljesen más olyan fotókat nézni, amiket profi fotós csinált, mint az otthon készült, házi képeket. Persze az otthoniaknak is meg van a maga varázsa, de hát azért össze sem lehet hasonlítani egy megvilágított, beállított, hátteres képpel.
Szerencsére az egyik kedves ismerősünk, Séllei Zsanett fotózást tanult, és szeretne baba- és gyerekfotózással foglalkozni, így összehoztuk az első profi képeket, 6 hetesen.

Kicsit nyűgösek lettünk a végére, de szerencsére rengeteg szép kép készült, aminek nagyon-nagyon örültünk.

Természetesen mindenki odáig van a képekért, ami nem is csoda, hiszen zabálnivalóak lettek.

Zsani valóban profi munkát végzett, és egyáltalán nem látszik, hogy ez volt az első babafotózása.

Megyünk legközelebb is, mikor már ülni tud a nagylegény, és tud dolgokat fogni a kis kezében.

Még több kép a http://pindurtalpak.blogol.hu/ oldalon, amit mindenkinek ajánlok, ha cuki babákat szeretne látni, egyre többen lesznek! :)

Nutellás-banános muffin

 

Drága szerelmem születésnapjára csináltam többek között ezt a muffint.
Egy hete kérdezgettem, hogy milyen tortát szeretne, de nem tudott dönteni. Rengeteg, szerintem az összes létező ízt felsoroltam neki, de egyik se tetszett neki! Úgyhogy inkább csináltam neki egy muffin-tortát! :)

 

A recept egy muffinos receptfüzetben volt. Egyik nap lekéstem a vonatot, még aktív, dolgozó koromban, és kellett valami újság, hogy ne unatkozzak, amíg várok. Már megvettem abban a hónapban az összes recept újságot, úgyhogy kicsit tanácstalan voltam. Nem az én műfajom a Best, Hot, és társai. De aztán megláttam a Diana muffinos különszámát, és nem volt kérdés mivel ütöm el a várakozási időt.

 

Az újság egyébként német nyelvről van lefordítva, így vannak benne olyanok, mint nátron, de nem foglalkoztam vele, sütőporral helyettesítettem.

 

Hozzávalók: 

• 15 dkg cukor        
• 1 dl olaj
• 20 dkg liszt
• 1 sütőpor
• 2 tojás
• 3 ek natúr joghurt
• 8 ek Nutella
• 2 dl tej
• 4 banán

Verjük habosra a tojásokat, majd keverjük simára a cukorral, olajjal és a joghurttal.
Forgassuk hozzá a sütőporral elkevert lisztet, majd töltsük a tésztát a kikent, vagy papírral kibélelt formákba.
Süssük kb. 20 percig 180 fokon.
Közben a Nutellát, a tejet, és 3 darabokra vágott banánt pürésítsünk össze.
Ha kész vannak a muffinok, kicsit várjunk, amíg kihűlnek, majd vágjuk ki a tetejüket és töltsünk mindegyikbe a masszából. Tetejére a maradék banánból tegyünk dísznek.

Mikor hazajöttünk...

2011. január 10-én, délután jöttünk haza a kórházból, és ahogy már korábban is írtam, tiszta lakásba léptem be... :) Jöttek anyáék, Juliék, szóval nem volt annyira nyugis, mint amennyire gondoltam, de mindenki kíváncsi volt a kis jövevényre. Kicsúszott egy-két "és Te hogy vagy, Katikám?", de szerintem csak jólneveltségből kérdezték, mégis csak volt gyerekszobájuk! :)) Mondták egyébként már korábban, hogy jól élvezzem ki ezt a 9 hónapot, amíg mindenki lesi a kívánságaimat, mert utána megváltoznak a dolgok! De nem bánom, foglalkozzon csak mindenki vele, rajongják körbe, azért van, hogy kényeztessék! :)
Felhívtam a védőnőt, és a gyerekorvost, mind a ketten szerdára ígérték magukat.
Délelőtt jött a gyerekorvos, megmutatta, hogy melyik krém, kence-fice mire való, és ahogy elment, rá 5 percre megérkezett a védőnő. Nagyon aranyos volt, ő is mondott egy csomó hasznos dolgot. Ja, és megdícsért, hogy jól nézek ki! :) Hát igen, a fiatal szervezet! :))

4 nap a kórházban

Azt hittem, hogy rosszabb lesz, de szerencsére jól érzetem magam a kórházban. Már amennyire az ember jól érzeheti magát egy kórházban. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak a csecsemősök, a nővérek, a szülésznő, a dokinőmről meg egyenesen ódákat tudnék zengeni! Nagyon megszerettem! Egyáltalán ne bántam meg, hogy őt választottam!
Visszatérve a kórházra, a kaja mondjuk hagyott némi kívánni valót maga után, de hát egy hibája se legyen a dolognak! Na, mondjuk nem mintha annyira lett volna étvágyam, de ha lett is volna, a szagától rögtön elment.
Szerencsére az ülés elég könnyen ment, a szobatársaim azt hitték, hogy én is császárral szültem. Ja, mert hogy egy kezemen meg tudtam azokat számolni, akik természetesen szültek, belevéve magamat is...
Szombaton tartották a tejfakasztó party-t, és az elmeséltek alapján csoda lett volna, ha nem lett volna elég tejem... :) Mentségére legyen mondva a drága szerelmemnek, gyönyörűen kitakarított hétfőre!
Mert hogy akkor mentünk haza! Jó volt, jó volt a kórházban, de annyira jó érzés volt átlépni a küszöböt!
Végre otthon! :)

Anyuka lettem

2011. január 6. - Hát nem így terveztem ezt a napomat... 16 órakor másodszorra mentünk vissza a kórházba, hogy én márpedig ma szülni fogok, akár bent tartanak, akár haza küldenek! Szerencsére bent maradtunk! :) Milánka, szivem 23:15-kor kezdett kibújni, és 23:44-kor látta meg a kórházi fényeket! Úristen, ez ilyen érzés?! Fantasztikus volt! 5 másodperc múlva már arra se emlékeztem, hogy szegény Zsoltikámnak véraláfutásosra szorítottam a kezét a fájdalomra. Semmi nem érdekelt! A büszke apuka elvágta a köldökzsinórt, és utána rámtették a kisfiunkat! Zsolti csak fotózott, leírhatatlan volt!
Anyuka lettem! Azt hittem tovább fog tartani, vagy más lesz az érzés, nem is tudtam elképzelni, milyen lesz az első találkozás vele, de felülmúlt minden várakozást, és kérdést!
Azóta imádjuk, én én 0-24 "Milán-rabszolga" lettem! :)